Mennyire kell általában a reflektornak ellenállni a túlfeszültségnek?

A túlfeszültség elleni védőeszköz általában túlfeszültség-védő. Az eszköznek az a funkciója, hogy elnyeli és elnyomja a túlfeszültséget, és megvédi a reflektor belsejében lévő elektromos alkatrészeket a sérülésektől. A túlfeszültségvédő rendszerint a tényleges igényeknek megfelelően meg tudja választani a megfelelő névleges üzemi feszültséget és túlfeszültség-kapacitást, hogy megfeleljen a reflektor védelmi igényeinek különböző környezeti feltételek mellett.

Általánosságban elmondható, hogy a reflektorhoz szükséges túlfeszültség-ellenállás mértéke a környezettől és a használt jelenettől függ. A városi közlekedési utakon a reflektoroknak ellenállniuk kell az elhaladó járművek rezgéseinek és a kiszámíthatatlan időjárási változásoknak, ezért nagyobb túlfeszültség-ellenállásra van szükség. Az épületek belsejében vagy a park tájvilágításában viszonylag kevés a külső interferencia, és a megfelelő túlfeszültség-ellenállási szabványok megfelelően csökkenthetők. A közönséges városi utak reflektorfényénél a túlfeszültség-ellenállásnak meg kell felelnie a 15 kV-nál nagyobb szabványnak, hogy megbirkózzon a városi környezetben bekövetkező hirtelen feszültségváltozásokkal. Az autópálya vagy más speciális területek reflektora esetén a túlfeszültség-ellenállásnak el kell érnie a 20 kV-ot, hogy biztosítsa normál működését zord környezetben.

 

Természetesen a túlfeszültség-ellenállási szabvány mellett figyelembe kell vennünk a reflektor minőségét és beépítési helyét és egyéb tényezőket is. Maga a jó minőségű reflektor jobb túlfeszültség-állósággal rendelkezik, és az ésszerű beépítési helyzet csökkenti a külső hatását és tovább javítja a túlfeszültség-ellenállást.